Pille dózismérő – A legsikeresebb magyar űreszköz
A termolumineszcencia elvén működő dózismérőt a Központi Fizikai Kutatóintézet (KFKI) Sugárvédelmi Főosztályán fejlesztették ki a 70-es években földi alkalmazás céljára több szabadalmaztatott megoldással.
A feltalálók: Szabó Béla és Vágvölgyi Jenő villamosmérnökök (elektronika), Szabó Péter Pál fizikus (dózismérés), Fehér István vegyész (búra dózismérő), Deme Sándor villamosmérnök (a Pille fejlesztésének koordinálása) és Csőke Antal gépészmérnök (mechanika).
Később a Tungsram Rt. sorozatban gyártotta a készüléket, elsősorban földi környezetvédelmi mérések céljára.
A Pille továbbfejlesztése – korszerű elektronikus megoldású mikroprocesszoros vezérlésű készülékké – 1992-ben kezdődött Apáthy István vezetésével, a KFKI Atomenergetikai Kutatóintézetében.
A készülék mérete, műszaki megoldása és speciális konstrukciója alkalmassá teszi arra, hogy egy űrhajó fedélzetén is rögzítse az űrhajósokat ért radioaktív sugárzás nagyságát.
A Pillét a világűrben Farkas Bertalan az első magyar űrhajós használta 1980-ban, majd ezt követően a Szaljut-6 és a Szaljut-7 űrhajó legénysége.
Egy továbbfejlesztett változatával dolgozott Sally Ride, az első amerikai űrhajósnő 1984-ben a Challenger űrsikló fedélzetén. A továbbfejlesztett Pille sikeresen szerepelt az Euromir’95 és a NASA 4 repülések során.
Legújabb változatát pedig – első magyar fejlesztésű műszerként – a Nemzetközi Űrállomáson (ISS) használják.
Itt végzett a Pillével kísérleteket Charles Simonyi magyar származású űrturista 2007-ben.
Kiváló műszaki tulajdonságai miatt a Paksi Atomerőműben is alkalmazzák. A készülék modernizált változata ma is regisztrálja a sugárzási viszonyokat a környezeti mérőállomásokon. A Társadalmi Ellenőrző, Információs és Településfejlesztési Társulás is ezzel az eszközzel végez független méréseket a Paksi Atomerőmű 30-km-es körzetében.
