A mi hódunk
Éden
A tó pillanatok alatt átalakult. A meleg napok hatására kizöldültek a fák. A tóparti horgászhelyekre jól látható, letaposott ösvényeken juthat el a horgász az egyre magasabbra növő fűben, a ligetes fák labirintusában. Hamarosan érkezhetnek a fűkaszák. Az örvös galambok már rég tojásaikat igazgatják alig néhány ágnyi fészkükön. Nincsenek egyedül. A partszéli áthatolhatatlan sűrű bozótosból sokféle madárhang szól. Területük határait jelölik, udvarolnak, fészekrakással foglalatoskodnak, vagy már tojásaikon ülnek. A nádszálak és sűrű bokrok ágainak rezzenései sejtetik, milyen gazdag és ideális a fiókáik felneveléséhez ez a hely. Az énekes madarak mellett vízicsibék, szárcsák, vadkacsák, törpegémek, szürke gémek, kócsagok, jégmadarak, kétéltűek, hüllők sokasága rejtőzik. A vízben apró rákok, kagylók, csigák milliói biztosítják a velük táplálkozók napi betevőit. Rovarok és emlősök is kihasználják a helyi adottságokat. Az elmúlt évek során sokukat sikerült már lefotózni, de közülük most a „mi hódunk” a főszereplő. Szimbiózisa a Kondor-tó környezeti adottságaival és élővilágával a biodiverzitás egyik szép példája. A tóparti gazdag növényvilágról még nem is beszéltem. Csoda hát, ha hódjainknak paradicsomi ez a hely?
Persze azért azt tudjuk jól, hogy ahol ilyen gazdag az élővilág, ott a nekik és utódaiknak fontos táplálékra vágyó ragadozók is előbb-utóbb megjelennek. A környező ártéri erdők sűrűjéből időnként felbukkanó rókák, egerészölyvek, szajkók, baglyok és varjak komoly veszélyt jelentenek az itt lakók számára. De nem kell ilyen messzire menni. Vannak olyanok is közöttük, akik itt laknak a tó egyik és egyben legsűrűbb szegletében. A halakkal táplálkozó, fokozottan védett vidra. Az áthatolhatatlan nádas a tanyája. Vaddisznók és borzok látogatják meg egy-egy rövid időszakra a part menti sűrűket. Az ottani fák rejtett odvaiból denevérek hada rajzik ki esti portyára, hogy lakomájukat halálos pontossággal, röptében elkapják. Őzeknek, fácánoknak, nyulaknak szintén otthona ez a hely. A mi hódunkra és kicsinyeikre ők nem jelentenek veszélyt. Nekik a tópart mellett a kerítésen kívüli szántások ültetvényei a fő célpontjuk. Évről évre változik menüjük. A mezőgazdák nyilván nem örülnek az ingyen falatokra vágyók dézsmálásainak. Tényleg idillinek mondható ez a néhány hektárnyi, a Dunától a gátépítéssel leválasztott holtág. A már kamaszokká serdült hódjaink egyre messzebb és önállóban kelnek útra esténként, és ismerkednek napról napra ezzel a kis gyöngyszemmel. De a távolban valamelyik felnőtt mindig figyel rájuk. Minden egyes útjuk újabb és újabb tapasztalatszerzés. A nyári kalandok végeláthatlan sorából csak néhányat említek. A kölykök kicsi szívükben félelemmel, de merészségüket társaik és a család többi tagja felé bizonygatva vállalták a számukra oly ismeretlen világ felfedezését. Állandóan úton voltak. A tavaszi lakomázást már nem kellett, és oktalanság is lett volna a potyaalmákkal színesítenem. A kis szőrgombócokat nem lehetett ily egyszerűen maradásra bírni. Terített asztalként burjánzott a tó minden szeglete. Folyamatosan értek be a különböző gyümölcsök. Csupa-csupa finom falat, vízen és annak partján egyaránt. És az a sok ismeretlen hang, forma, és a szomszédok? Fárasztó portyáikon meg-megállva, elöregedett fűzfák vastag, víz feletti törzsein gyakorolták a kéregrágás tudományát.
A sűrű nádasok szűk bejáratain felfedezhették és szüleiktől, idősebb testvéreiktől megtanulhatták, miként kell területük határát megjelölni, jelezve az arra kóborló idegen hódok számára, hogy ez a hely már foglalt. A bátrabbak eljutottak a már említett vidrák által lakott sűrű nádtenger keskeny, csak számukra járható csatornáiba. Néha én is be-benéztem, mi újság arrafelé. Mit ne mondjak, sokat segített volna egy jó éles macheta a haladásban. De ezt el kellett felejteni. Annak használatával láthatóvá – és az égi ragazók számára is elérhetővé – tettem volna a sűrű nádast, és annak lakóit veszélybe sodortam volna. Maradt a hol derékig érő vízben taposás, illetve a sűrű, megdőlt nádtenger tetején vagy alján a bizonytalan négykézlábon mászás, hason csúszás. Jó móka volt! Nem is éltem vele sűrűn. :-) A vízpart szélén, pihenésképpen hódjaink könnyen és kockázatmentesen nassolhattak a változatos, számukra ízletes növényekből. Miután újra erőre kaptak, folytatták útjukat. Azonban volt egy hely, ahol mindig hosszan elidőztek. Hogy hol? Hát a strandon! Igen! Pont azon a helyen, amelyről az előző részben már meséltem. Ideális, tökéletesen megfelelő, még piknikezésre is alkalmas helyen. Belépődíjat sem kellett fizetni. Ha csak nem a fotózásukat tekinthetjük annak. Mert azért szórtam a sorozatokat rájuk rendesen. Igaz, addigra már kiépítettem ott egy olyan leshelyet és a felvételek készítésére alkalmas állványzatot, amely a kora tavaszi fotózásokhoz képest sokkal kényelmesebb és átgondoltabb volt. Ennek ellenére az itt látható felvételek elkészítése számtalan új kihívás elé állított. Végül a sok-sok éjszakai kísérletezés a fényekkel meghozta az eredményt. A sekély víz fölé helyezett technikákat a gondtalan és a jelenlétemet abszolút figyelmen kívül hagyó hódok vizes, sáros fröccsenései, hancúrozásai igencsak próbára tették.
Amíg nem készült el a lesbódé, addig a parttól távol, a kocsiban ülve, távkioldóval a kezemben figyeltem, miként jönnek egymás után, és kezdik el a lubickolást. Időnként a felnőttek is meglátogatták a kicsiket. Olykor ők is beszálltak a játékba.
A nap végén, azaz a hódnap (26-29 óra) végén, hajnaltájt kimerülten, de élményekben gazdagon tértek vissza biztonságos odújukba a nappali pihenésre. Miután én is megtisztogattam reggel a felszereléseimet, kíváncsisággal telve töltöttem le a képeket. A sok rosszul sikerült felvételből könnyű volt azt a néhány jót kiválasztani. Közben újragondoltam, miként tökéletesíthetnék a holnapi (azaz aznap esti) beállításokon, hogyan módosítsam az expozíciót. Nagyon kellett figyelni, hogy a vakukat hová és milyen szögbe állítsam, illetve azok fényét mekkora teljesítménnyel villantassam el. Komoly kihívások, napról napra új tapasztalatok, sikerek és kudarcok időszakát éltem, élem a mai napig. Nem adom fel. A hibákból lehet a legtöbbet tanulni. Bevallom, van kudarc bőven. De az a néhány jó felvétel és a velük töltött idő kárpótol, és erőt ad a következő éjszakákra.
