A mi hódunk
Felfedezők
A tél hamar elmúlt. Már amennyiben a mai időkben beszélhetünk egyáltalán normális értelembe vett télről. Hófedte tájak? Reggelente a korán kelő szomszéd hólapátjának suhogására ébredni? Szállingózó hóesésben egy esti séta a város utcáin? Nem emlékszem, mikor volt ebben utoljára részem. Jó pár év eltelt a fehér karácsonyi hangulatot idéző erdőben megtett fotós túráim óta. Minden lépésre figyelve, hogy a hó ropogása el ne riassza a vadat, ami a szórón a neki kirakott ételért a szükség miatt még világos nappal is ellátogatott. Ez már mind a múlté. Legalábbis itt, ahol én lakom, régóta várjuk az ilyen téli napokat.
Legyek optimista, bízzak abban, hogy ezek az idők még visszatérhetnek. Nagyon kis esélyt látok rá. Meg kell becsülni minden hópihét, mely a környékre téved, és kihasználva a lehetőséget, a megálmodott képet gyorsan elkészíteni, mielőtt elolvad. Addig is elégedjen meg a fotós, hogy kint töltheti kedvenceivel éjszakánként az időt. Reménykedjen, hogy a kitett csalifalatokra megjelennek a fiatalok, és lefotózhatja őket. Nem panaszkodom. Sok sikeres, de még több kudarccal teli éjszaka hozott sok szép pillanatot. Éltem is a lehetőséggel. Igaz, néha komoly erőfeszítések árán sikerült lenyomni az exponálógombot, mivel a jéggé fagyott kioldórendszer csak komoly fizikai ráhatás árán volt hajlandó megmozdulni. Az is lefagyott a hidegben, nem csak a fotós. A kint töltött éjszakák mindig tartogattak valamilyen meglepetést. Hol egy vadászó róka sétált át az üres parkolón, orrát az aszfaltra szegezve, mert érezte az előtte nem sokkal áthaladó nyúl szagát. Olykor beszaladt a képbe a tó macskája is. Igaz, ez nem a természetfotózás legnagyobb kihívása, ám megszínesítette és vidámmá tette a hideg, fagyos órákat. Eleinte furcsálltam, milyen kontúrja van a hőkamerán keresztül vizsgált, vélhetően hódnak hitt jövevénynek. Ám hamar leesett, hogy a cica, a tavak egyik kedvelt lakója tette tiszteletét előttem a befagyott tó jegén. Hát legyen, csak megnyomtam az expozíciós gombot. Ha ló nincs, jó a szamár is.
Nem várt látogató
De a tavi hódokon (és macskán) kívül el-ellátogattam a szomszédos, hódok által lakot dunai partszakaszokra is. No nem azért, mert ilyen tájt kevés arrafelé a szúnyog. A hóban könnyen felfedezhető szinte minden állat nyoma, nagyban megkönnyítve vadász és fotós dolgát egyaránt.
A horgásztavak mögötti dunai ártér hódjai komoly nyomokat hagynak maguk után
A madocsai zátonyok lakói hódsztrádán szállították nap mint nap a friss betevőt váraikba
A meleg vizes kifolyó alatti kobolyák több hódcsalád jelenlétéről árulkodtak. Élmény volt hosszú nappali túrákon ezen élőhelyeket felfedezni. Visszatelepítésük láthatóan sikertörténet, ám nem mindenki számára hagy örömteli nyomokat. Bocsi, ők előbb itt voltak a földön, mint mi.
Jellegzetes, hódjelenlétre és aktivitásra utaló nyom
Sőt egyre többször elhangzik, milyen fontos szerepük lehet napjaink egyik legfontosabb ökológiai katasztrófájának elkerülésében. A szárazságra gondolok. Példaértékű ezen állatok vízgazdálkodó életmódja. Életük és éltető elemük a víz, melyet gátakkal körbevéve megakadályozzák, hogy élőhelyükről eltűnjön, a hódmocsarak idő előtt kiszáradjanak. Sokat tanulhatunk tőlük. Az csak hab a tortán, hogy ezáltal rengeteg más faj számára teremtenek túlélési lehetőséget, újabb természeti kincsekkel gazdagítják környezetünket. El a kezekkel a hódoktól. Természetesen szükség van az állományszabályozásra, de ezt nagyon átgondoltan és körültekintően kell tenni. Bízom benne, hogy a döntéshozók és szakemberek minél hamarabb megtalálják a legjobb megoldásokat a konfliktusok kezelésére. Már megint elkalandoztam. Bocsi! A mi hódunk még mindig élheti gondtalan (gondolom én) mindennapjait.
Partra szállás
Hamarosan az a kevés hó is eltűnik, és a lassan kizöldellő fák, a talajból előbúvó zsenge füvek kiegészítői lesznek mindennapi vegetáriánus étrendjének. Azért az almát még mindig hordom rendesen, nehogy megsértődjenek, és a végén hátat fordítsanak nekem. A télen felfedezett élőhelyeiket jól bevéstem az emlékezetembe. Tavasszal visszatérek hozzájuk. Meglesem, milyen erőnlétben vannak, és ha engedik, néhány felvételt is készítek róluk. De addig is, maradnak a kondor-tavi honfitársak, akik csak egy karnyújtásnyira vannak tőlem. Persze vigyázok, mennyire közel tartsam a karom éles szemfogaikhoz, nehogy úgy járjak, mint a már említett egyszeri, aki szelfizni szeretett volna velük. Hamarosan rügyfakadás.
