Atomenergetikai Múzeum

2019.01.31

„Sugárzó” jókedv – Látogatás az Atomenergetikai Múzeumban

 

2018. december 12-én a Magyar Elektrotechnikai Egyesület Technikatörténeti Bizottsága, a MEE Zipernowsky Szervezet és a MEE Verebély László Szervezet közös látogatást tett Pakson, az Atomenergetikai Múzeumban, illetve az erőmű látogatóközpontjában. A program remek alkalom volt arra, hogy a Verebély László Szervezet diákjai kicsit tisztább, egyértelműbb képet kapjanak a hazai villamosipar egyik kulcsfontosságú szereplőjéről: az atomerőműről.

A program egy teljes napot vett igénybe. Paksra érkezésünket követően a szükséges biztonsági ellenőrzések után meglátogattuk az erőmű múzeumát. Itt – prezentáció formájában – ízelítőt kaptunk a múzeum múltjáról, illetve jövőjéről. A Paks II.-bővítés miatt sajnos a múzeum jövője bizonytalanná vált. Az előzetes tervek alapján az új blokkok miatt költözésre lesz majd szüksége a múzeumnak.

A bemutatót követően körbevezettek minket a múzeum területén. Egy fedett hangár jellegű épületben lehet megtekinteni a Paksi Atomerőmű eddigi történetét, a tervektől kezdve az építésen át a modern technológiákig. Itt már műszaki adatokról is szó esett, például az erőmű működéséről, hálózatra csatlakozásról, a blokkok adatairól. A tárlatvezetés befejezéseképpen érdekes fizikakísérleteket láthattunk. Ezek a kísérletek alátámasztják, hogy valamilyen folyamat nem „csak úgy”, a semmiből lesz, hanem minden mindennek a következménye. Az egyik kísérletben például a levegő „ereje” lett bemutatva. Egy lufiba kis mennyiségű levegőt kellett fújni, majd azt pusztán kézi erővel megpróbálni kidurrantani, de mindezt kinyújtott tenyérrel, a lufi két oldalát nyomva. A lufi nem durrant ki végül. Szemléltették ezzel a bemutatóval, hogy a levegő nyomása nem elhanyagolható. Egy atomerőmű üzemeltetéséhez nyilván a levegő nyomásának százszorosaival kell dolgozni, így belegondolni is eszméletlen, hogy annak a nyomásnak milyen ereje lehet. Egy másik kísérletben szemléltették az anyagok változását más hőmérséklet hatására. Egy, még fel nem fújt lufira folyékony nitrogént öntöttek, ami ennek hatására megfagyott, így minden megerőltetés nélkül azt darabokra lehetett törni. Az anyag miután felmelegedett, visszanyerte az eredeti rugalmasságát. Ez megmagyarázza, hogy miért fontos a téli gumiabroncs használata télvíz idején. Egy másik – szintén gáztörvény igazolására szolgáló – kísérletben egy félig felfújt lufira öntött az idegenvezetőnk folyékony nitrogént. A gömb ennek hatására összement, mivel a hirtelen lehűlés miatt a benne lévő gáz összement, így a lufi leeresztett. Azonban, amikor a hőmérséklete megnőtt, akkor visszanyerte a lefagyasztás előtti méretét. Ez a reakció nagyon jól prezentálja a hőlégballonok működési elvét. Ugyebár, a meleg levegő könnyűsége miatt felfelé száll, és így tud felszállni. A fizikai kísérletek után továbbmentünk a tárlaton. Ezután következett az utolsó része a tárlatvezetésnek, szintén pár kísérlet villamossági témakörben. A múzeumi túránk befejezéseképpen átütési szigetelés vizsgálata történt, különféle kőzetek háttérsugárzásait mérték meg, illetve bemutatták a Tesla-tekercs szórakoztató célra történő alkalmazását.

Ebéd után átmentünk a látogatóközpontba, ahol részletesebb műszaki tájékoztatást kaptunk az erőműről. Az erőmű 4 darab VVER-440 típusú blokkal rendelkezik, amelyek egyenként 500 MW teljesítményt képesek a hálózatra termelni. Ezek nyomottvizes reaktorok, amelyek két zárt vízkörrel rendelkeznek. A primer körben történik a nukleáris reakció – itt történik a gőzfejlesztés is –, majd a szekunder körben egy hagyományos hőerőmű működése történik. A hőerőmű jellege miatt hulladékhő is keletkezik, ami lakóházak fűtésére ideális. A blokkok hűtése a Duna vizének bevezetésével történik, majd ezt a vizet engedik vissza a kb. 6–8 °C-os vizet. Egy blokkhoz 2 generátor tartozik, amelyek 250 MW teljesítményűek. A Paks II. bővítése által még két 1200 MW-os blokkot terveznek építeni.

A látogatóközpontban az említett hűtésnek található egy makettje, díszhalakkal, ami imitálja a Duna élővilágár. A blokkok fűtőanyag-kazettáinak is látható volt a makettje. Ezek dúsított uránt tartalmaznak, és a nukleáris láncreakció szabályzása bórrudakkal történik.

A látogatóközponti tárlatvezetés után elindultunk haza, Budapestre.

Összegezve tapasztalatainkat elmondható, hogy a hazai energiatermelést nemcsak a megújuló energiaforrásokra kell építeni, hanem az időjárásfüggő energiatermelőket az atomenergiával közösen célszerű használni, így a környező országoktól kevésbé függünk. A paksi erőmű nagyon szigorú biztonságtechnikai rendszerekkel és védelmekkel van ellátva, ami jelentősen csökkenti a nukleáris baleset lehetőségét. Az atomenergia olyan, mint a tűz: ha nincs megfelelően kezelve, és kicsúszik az ember irányítása alól, akkor beláthatatlan vége is lehet, ellenben, ha megfelelően van üzemeltetve, akkor a javunkat szolgálja.

A MEE Verebély-szervezet tagsága nevében köszönjük szépen a meghívást a Technikatörténeti Bizottságnak és a Zipernowsky Szervezetnek, és köszönjük a tárlatvezetéseket az üzem dolgozóinak!

 

Szentkirály Benjámin
a MEE Verebély László Szervezet titkára

ESEMÉNYEK