Atomenergetikai Múzeum

Jawa motor

 

A VIP-motor (Jawa 350-es) még a vállalati időkből való (1980-as évek). Paksra érkezve az állami, politikai vezetők autóit vezették fel ezzel a motorral az atomerőmű biztonsági szolgálatának emberei. Eredetileg három darab volt az erőmű tulajdonában, később a rendőrség is használta a járműveket – innen a Police matricázás. A múzeum megnyitásakor már csak ezt az egyet sikerült megmenteni.

A JAWA 350 motorkerékpár általános ismertetője

 

A Jawa a második világháború után elismert márkának számított a motorsportokban és a közúti motorozásban. A típus nagyon sokáig állta az összehasonlítást a vele egykorú nyugati gyártmányokkal, azonban a japán gyártók minőségi javulásával, az európai márkákhoz hasonlóan, lemaradt a fejlesztésekben. A modellek felfrissítése, az új típusok megjelenése évtizedenként követte egymást. Az 1976-ban megjelent 634-es típus már megjelenése évében is sok tekintetben lemaradt az élvonaltól, a KGST (Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa) berkein belül viszont továbbra is egyike volt a legjobb gépnek. Motorja nyomatékosnak és elnyűhetetlennek számított. A motor a korabeli szocialista elveknek felelt meg, és ez tükröződött a gép robusztus felépítésében. 1985-ig hatalmas számban gyártott 634-es típust, 6 V-os elektromos rendszerrel, szürkeöntvényből készült hengerrel, túlterhelt első villával és gyenge dobfékkel szerelték fel.

 

A motor készült ugyan olajszivattyúval, mégis a keverék olajozásos verzió terjedt el. Az akkor már korszerűtlennek számító karburátor magas üzemanyag-fogyasztást eredményezett. A 6 V-os, 75 W teljesítményű elektromos hálózat hátrányai főleg éjszaka, a fényszórók bekapcsolása után jelentkeztek. A két megszakító kalapácsos gyújtása sem volt szerencsés, mert gyakori utánállítást igényelt, és szinte lehetetlennek tűnik a két henger gyújtását 180o-os eltolással beállítani egymáshoz képest. Ezenkívül a gyújtásalaplapon található alsó megszakító az olajozófilc miatt szeretett elolajosodni, ezzel gyújtáskimaradást és bosszúságot okozva gazdájának.

A jó öreg cseh járgány pár technikai trükköt is felvonultat, ilyen például a berúgókar. A blokk bal oldalán található kar vízszintes helyzetben váltókarként működik, ugyanakkor a blokk felé nyomva és függőleges helyzetbe hozva berúgókarként szolgál. Vannak még további érdekességek is, pl. a kuplungkart nem kötelező használnunk sebességváltáskor a félautomata rendszernek köszönhetően.

 

1985-től további fejlesztésekkel látták el a „háromötveneseket”, a típus jelzése 638-as lett. A kiállításunkon is ez a motortípus szerepel. Az elektromos hálózat 12 V-os lett, és korszerűbb karburátort kapott, mely kisebb üzemanyag-fogyasztást eredményezett. Szürkeöntvényből már csak hengerpersely készült, a hengereket pedig alumíniumöntvényből készítették. Tovább emelték a fordulatszámot, ami teljesítménynövekedéssel járt együtt. Az első villák masszívabbak lettek, de a hátsó rugóstag továbbra is hajlamos volt a felütésre, az állítható rugó-előfeszítés ellenére. A veszélyesen gyenge dobfékeket viszont érintetlenül hagyták.

 Pozitívum, hogy a Jawa robosztussága miatt tartós motorblokkal rendelkezik. Lusta viselkedését ugyan nem tudja letagadni, de 3000 és 5000 fordulat/perc közötti fordulatszám-tartományban az országúti forgalomhoz megkívánt teljesítményt megbízhatóan produkálja. ~4000-4500 fordulat/perc esetén durva rezonanciajelenségek lépnek fel, ezzel a motoros bokáját masszírozva. Ha a fordulatszámot tovább emeljük, akkor a rezgések megszűnnek, viszont a blokk a sportos használatot sosem fogja meghálálni.

 

Felhasznált irodalom:

http://www.szocimotoros.hu/hu/cikkek/97 

 

ESEMÉNYEK